Hétfőn, július 15-én kezdődött a VI. Szóval, rímmel, színházzal elnevezésű drámatábor a Petőfi kultúrkörben, melynek szervezője a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör és a Bóbita óbecsei Nagycsaládosok Egyesülete, támogatója pedig a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi-Nemzeti Közösségi Titkárság és a Magyar Nemzeti Tanács volt.
- 2019 augusztusában tartottuk meg először a Szóval, rímmel, színházzal elnevezésű tábort, amely nagy visszhangra talált községünkben. Azóta minden év nyarán tartottunk tábort, ahol színművészek foglalkoznak a táborozókkal. Az idén harmincegy gyermek vesz részt az ötnapos táborban, akiket két csoportba osztottunk. Az egyik csoporttal, a kisebbekkel, Magyar Zsófia Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának tagja foglalkozik, míg az idősebeket Rókus Zoltán, színművész irányítja-mondta Ricz Kasziba Beáta, a tábor szervezője.
A táborban mindkét csoport egy-egy kis színdarabot is készít, amelyet pénteken, a gálaműsoron bemutat az érdeklődőknek. A kisebbek Örülj hogy… címmel készítenek perforrmanszot arról, hogy miért is jó lánynak, vagy éppen fiúnak születni.
- Ez az az öt nap, ami kizökkent a megszokott hétköznapokból, ami kirángat a komfortzónából minden gyermeket, amit várhatnak egész évben, ahol kikapcsolódnak és kifáradnak egyidőben, ahol új barátokat szerezhetnek, ahol olyan ingereket sajátíthatnak el, melyeket az élet bármely területén felhasználhatnak, bármely életkorban. Lehet, még nem is értenek meg mindent, majd pár év múlva a fejükhöz kapnak, hogy "Ahaaaa, szóval ezt akarta nekem megtanítani a csoportvezető!". És ez így van rendben. A legfontosabb, hogy létezik egy hely, ahol önmaguk lehetnek, sőt, bárki bőrébe belebújhatnak. Lehetnek rosszak, hangosak, fürgék, csendesebbek, bizonytalanok, mi azért vagyunk ott, hogy finoman terelgessük őket a helyes útra. Én személy szerint az első napon az alapok tisztázásával kezdtem a foglalkozást. Légzőgyakorlatokat végeztünk, hiszen a legtöbb ember felnőtt korára sem tanul meg helyesen lélegezni. Mondókát tanultunk, amely által bemelegednek az arcizmok, könnyebbé téve a helyes, érthető színpadi beszédet. Az ismerkedős-, koncentrációs- és pontossági játékok elmaradhatatlanok egy drámatáborban, illetve az, hogy még véletlenül se vegyük magunkat komolyan, hiszen a közös nevetés csak még inkább összekovácsolja a csapatot. No, meg a finom falatok, hogy az uzsonnáról se feledkezzünk meg! Ekkor találkozik a tábor összes résztvevője egymással, megbeszélik, ki mit csinált addig, elmesélik élményeiket. Csoportvezetőként mindig megnyugtató a nap végén elégedett mosolyokat látni-mondta Magyar Zsófia.
A felsősök Hallod öcsém! címmel egy gyerek TV paródiát készítenek a bemutatóra.
- Az idén hatodik alkalommal megrendezett tábor célja, hogy felkeltse a szerepelni vágyó gyermekek figyelmét a pódium művészet világára. Tavaly első alkalommal indítottunk drámafoglalkozásokat a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben, ahol áprilisban, a bemutató alkalmával, óriási sikert arattak a fiatalok. Ezek a gyerkőcök imádják színjátszást és folyamatos izgalomban vannak vajon mit fognak szerepelni. Az idei táborban a nagycsoport különböző helyzetgyakorlatokkal ismerkedett, hogy mi is az a színház, mit jelent egy szituáció? Természetesen ezeket a jeleneteket, ahogyan csak tudjuk, átbeszéljük. Mi miért történik? Ha van egy figuránk, annak mi a célja és hogyan érheti el? Mi az, ami gátolja? Hiszen akadályok nélkül nincs probléma, és ha nincs probléma nincs színház. Persze mindezt különböző kellékekkel, és kösztümökkel megfűszerezve, ami ki sem maradhat a gyermekszínjátszás világából. Jómagam mindig próbálok odafigyelni a szép, érthető beszédre, amire minden munkámban, tehát itt is, igen nagy figyelmet fordítok. Hiszen a gyerekek megnyilvánulása és szavaik érthetősége az egyik legfőbb szempont, amit aztán tovább vihetnek mindennapi életükbe. Egy óriási játékkal készülünk a pénteki gálára, ahol a nagycsoport tizenöt tehetsége mutatja be előadását, vagyis alkotását-tette hozzá Rókus Zoltán, csoportvezető.